1. Nap St. Jean Pied de Port – Roncesvalles 25,3 km

Reggel 8 előtt a Camino irodában kezdtem, hogy kiváltsam a Camino útlevelem. Beszereztem még egy kagylót is, mivel a Gábortól kapottat, ami a fejlécben a hátizsákomon láthatsz, otthon felejtettem. Gábor amúgy most éppen Ausztriában gyalogol valahol a párjával, hiszen nem kisebb célt tűztek ki, mint hogy Budapestről gyalog jönnek le ide a Caminora. Itt a blogjuk: www.gyaloglunk.hu Tehát elindultam! A második, mint utóbb kiderült még elég szerény emelkedőn a lenti képen látható szamárral találkoztam. A felismerés azonnali volt, biztos ő a szamár és nem én, hogy egy ilyen útra vállalkoztam? Aztán rögtön meg is lett a párhuzam az üzletépítés és a szamár között. Gyakran gondolják rólunk a környezetünkben, hogy mekkora szamarak vagyunk, miközben az üzletépítés emelkedőjén próbálunk a csúcsra jutni. Következtetés: ne csodálkozz ezen, menj tovább ha a célod és a miérted egyértelmű számodra. A közel 1300 méteres szintkülönbség a maximumot kivette belőlem, vagy még annál is többet. Vánszorgásom közben azon gondolkodtam, hogy mihez tudnám hasonlítani a mostani fáradtság érzésemet, mire az alábbi történet jutott az eszembe: Kb. 18 éves lehettem, amikor néhány idősebb ismerősömmel úgy döntöttünk, hogy belevágunk az akkor nagyon jól fizető vagonkirakodásba. A szabály egyszerű volt, csak akkor fizettek, ha a teljes vagont kiraktuk. Nagyon jó minőségű orosz műtrágya volt a kirakandó áru, amit a lapátoláshoz először csákánnyal fel kellett törni. Hatan kezdtük a mi vagonunkat, hárman időközben feladták, de nekünk 26 óra alatt sikerült befejeznünk. Nagyon elfáradtam. Több, mint 24 órát aludtam egyhuzamban. Valahogy hasonlót érzek most is, de ennyit aludni most nincs lehetőségem, reggelre össze kell kapnom magam. A puhány online hálózatépítő kezdetű kommenteket törlöm ;-) Mára ennyit, van még jó néhány fotó és videó, de az internet kapcsolat nem az igazi. Később pótolom.

Kategória: Egyéb | 9 hozzászólás

2. Nap Roncesvalles – Larrasoana 29,9 km

Először is szeretném megköszönni azt a rengeteg biztatást, amit tőletek kapok, habár ez nagyon megnehezíti a helyzetem: nem adhatom fel. Ez amúgy a fejemben meg sem fordult, a lábaimban, a derekamban és a vállaimban annál inkább.

A biztatás mellett támogatni leginkább a személyes pontértéketek növelésével tudtok ;-) Egy gyors versenykiírás: a májusban legtöbb személyes PV-t elérő DXN tag megkapja az úton velem együtt tartó kagylómat. Ha van igény további Camino-s ereklyéimre, várom a javaslatokat, a kvalifikációs feltételt hozzá majd kitalálom.

Na de nézzük a második napot.

Az út a terepviszonyok miatt az első naphoz képest könnyű sétának is tünhetett volna, ha nem szakad majdnem végig az eső. Az esővel a gond csak az volt, hogy a talaj felázott, óriási sarat, tócsákat generálva. Továbbra is úgy látom, hogy a könnyű futócipő jó döntés volt, csak nem erre a napra. A nap felére a cipőm teljesen átázott, esélyem sem volt a szárazban gyaloglásra, így sikerült beszereznem az első két óriási vízhólyagom. A szerencse, hogy nem a talpamon van, hanem két oldalt a sarkam közelében.

A táv nagyon kimerített, amit kb. 1,5 km-el növeltem meg azzal, hogy egy kisvárosban eltévedtem.

Azt, hogy nagyon elfáradtam, valószínűleg eléggé látszódhatot rajtam, amire abból merek következtetni, hogy a panziós ahova betértem, megkérdezte, hogy fel tudom-e vinni a hátizsákom az első emeletre, vagy segítsen (az előző pelegrinonak nem tette fel ezt a kérdést).

Az ezt követő két órában próbáltam összeszedni magam a vacsorához, ami eléggé nehezen sikerült, de szükség volt rá mivel egész nap a DXN kiváló termékein kivül csak két banánt ettem.

Kategória: Egyéb | 9 hozzászólás

3. Nap Larrasoana – Cizur Menor 20,7 km

A mai nap két szempontból is fantasztikusan indult. Egyrészt fel tudtam kelni, amire előző este a pozitív gondolkodásom ellenére, be kell valljam nem sok esélyt láttam, másrészt a recepciós-tulajdonos amikor fizettem meglátta a névjegyemet és elkérte, hogy megnézze az interneten milyen kávéval foglalkozok. Lehet, hogy hamarosan beindul a spanyol piac :-)?!

A mai szakasz minden szempontból könnyűnek tűnt, egyrészt csak alig több mint 20 km, másrészt a terepviszonyokra sem lehet panasz. Arra viszont rá kellett jönnöm, hogy a gyalogláshoz nincs optimális időjárás. Ma gyönyörűen sütött a nap, de ez se jó, mert szakad rólam a víz.

Az út egy jelentős része ma Pamplónán keresztül vezetett, ahol nagyon kellett figyelni, a jó útjelzők ellenére is. Csak egy pillanatra gondolkodtam el és máris azt vettem észre, hogy három olasz pelegrino jön velem szembe, hogy rossz az irány. Szerencsére ez ma csak 200 m pluszba került.

Arról, hogy mit láttam, látok, nem írok külön, beszéljenek helyettem a képek.

Még időben sikerült beérnem a Cizur Minor-i Maribel albergue-be (zarándokszállás), így jutott alsó ágy. Kár, hogy a felső ágy távolsága miatt ülni nem tudok rajta, csak feküdni, de a pálmafás kert az ingyenes wifi-vel mindenért kárpótol. Itt amúgy a feltöltési sebesség az eddigi legjobb. Kicsit már most sajnálom a kb. 30 szobatársamat, nehéz éjszakájuk lesz, mert úgy hallottam borzalmasan hangosan tudok horkolni.

Az első nap felvett videókon a lihegésem miatt ne aggódjatok, csak a drámai hatást akartam fokozni, általában sikerül levegőt vennem.

Azt mondják az első három nap a legnehezebb, holnap meglátom.

Kategória: Egyéb | 7 hozzászólás