Today I passed the kilometre stone indicating the 100km. Since I have 3 days, the chance is increasing I will arrive in time.
Nothing else worth mentioning happened today. The beautiful, medieval historical villages disappeared, and were replaced by farms. I am sure I will have the smell of the beef dung in my nose for days…
Several requests came that I should tell exact details of my shell announcement of competition. So: the white shell, what was with me during my trip, will be given to the person, who fulfills the following two conditions:
1. Has the most personal PV in May in my network (important not only Hungary!)
2.Post a comment with her/his name and PV value on 1st June (only on this day!) in the DXN menu of my blog.
If we are the marketing topic, there is another thing. Here at the Camino the marketing activity is also increasing. On the forest paths accomodations are offered on billboards with photos on it, and flyers are sticked up on kilometre stones and at the entrance of the villages there are posters, with address and telephone number at the bottom, which can be teared off. But this was all nothing, it happened a couple of times, that personally people come to you (by bicycle, motor or car) and give you their flyer. Everything for the pilgrims…
Szeretettel gratulálunk a “Szimpátia Túra” Valamennyi résztvevőjének! Jó volt látni ezt a vidám csapatot és bár mi nem lehettünk ott, mégis jó tudni, hogy mi is ebbe a csapatba tartozunk!
Szeretettel és változatlan tisztelettel gratulálunk Neked Laci, aki hihetetlen erőpróbát teljesítesz nap, mint nap!
Mi egy hónapon át csoportos tornákkal, 1.000-2.000 méteres úszással tettük próbára az erőnlétünket. Az eltervezett feladatok napi szinten sikerültek.
Hisszük, hogy a kitartás és az akarat mindannyiunknál kiegészült a Gyógynövények Királyának hatékony segítségével!!!
Csodálatos helyeken jársz és csodálatos emberek vesznek körül…
Annak a kilóméterkőnek komoly történelme lehet…kíváncsivá tett.
Az utolsó kép egyszerűen lenyűgözött!
Nagyon várom a szombatot!
További szép utat!
Hajrá Laci!
Ez már a célegyenes!
Ilyenkor kellenek a hajrához a rejtett tartalékok… de azt hiszem ennyi idő alatt kialakult már a gyakorlat – a rutin. Már csak a cél lebeg a szem előtt…
Volt olyan nap amikor 50Km-t tettél meg – HIHETETLEN TELJESÍTMÉNY! (Megérkezett a rossz idő, a szembe szél után a hátszél…
Nagyon szép helyen jársz.
Gyönyörű képeket mutattál nekünk – köszönjük!
100 Km – hát ez már “gyorsan”, “könnyen” meg lesz!
Mosolyogj! Hamarosan készül a cél fotó!
DE hogy is lehetne egy ekkora utat egy célfotóba sűríteni?
Hogyan lehetne megmutatni – az utadat egy pár fotóban?
Hogyan lehetne elmesélni az élményeidet – olyanoknak akik nem voltak ott – akik még nem tettek meg ekkora utat – mint te – sem fizikailag – sem lelkileg?
Nagyon kíváncsi vagyok – mit és hogyan tudsz mondani az utadról!
Remélem lesz rá elég időnk, hogy meghallgassunk… ha egyszerre nem, akkor majd többször…
Szimpátiából megnéztem a The Way Back című filmet. Együttérzésem mindenkinek a hosszú utakon!
Egyáltalán nem akarom elbagatellizálni… tudom, hogy én egyszerűen nem lennék képes ilyen túrákra, akárhányszor is játszottam már el a gondolattal. Mit is jelent az, hogy fejben jó vagyok? Hogy jól el tudom képzelni, aztán jól nem csinálom meg?
Alapos leckéket kapunk kitartásból, példamutatásból, célkitűzésből… pontosabban: célmegvalósításból.
Hol is az a mandala?
Blogodat olvasva rájöttem, hogy a kommunikáció nem másokkal nehéz, hanem leginkább magunkkal. Most volt időtök egymásra!
Pár gondolat a mi túránkról:
http://dxnkave.hu/blog-2012-05-27-El_Csobanc
Nagyon várunk már!