Ma átléptem a hátralévő 100. kilométert jelző követ. Mivel még három napom van, egyre nagyobb az esély, hogy időben megérkezek.
Más említésre méltó dolog nem történt, a szép, középkori történelmi falvak eltűntek, felváltották őket a tanyák, birtok központok. Biztos vagyok benne, hogy a friss marhatrágya illatát még napokig érezni fogom…
Több igény is érkezett, hogy pontosítsam a kagylóm versenykiírásának feltételeit. Tehát: az utamon végig kísérő fehér kagylómat az kapja, aki az alábbi két feltételnek együttesen megfelel:
1. A legtöbb személyes PV-t gyűjti május hónapban a hálózatomból (fontos, nem csak Magyarország számít!)
2. Június 1-én (csak ezen a napon!) a blogom DXN menüpontjába tesz egy bejegyzést a saját nevével és az elért PV értékkel.
Ha már a marketingnél járunk, még egy dolog. Itt a Caminón is egyre erősebb a marketing tevékenység. Az erdei ösvényeken fényképes hirdetőtáblákon kínálnak szállást, az útjelző kövekre színes szórólapok vannak kitéve, a falvak bejáratánál falragaszok, alul letéphető telefonszámmal, címmel. De mind ez semmi, ahhoz, ami többször is előfordult, hogy személyesen eléd jönnek (kerékpárral, kismotorral vagy éppen kocsival) és a kezedbe adják a szórólapjukat. A zarándokokért mindent…
Szeretettel gratulálunk a “Szimpátia Túra” Valamennyi résztvevőjének! Jó volt látni ezt a vidám csapatot és bár mi nem lehettünk ott, mégis jó tudni, hogy mi is ebbe a csapatba tartozunk!
Szeretettel és változatlan tisztelettel gratulálunk Neked Laci, aki hihetetlen erőpróbát teljesítesz nap, mint nap!
Mi egy hónapon át csoportos tornákkal, 1.000-2.000 méteres úszással tettük próbára az erőnlétünket. Az eltervezett feladatok napi szinten sikerültek.
Hisszük, hogy a kitartás és az akarat mindannyiunknál kiegészült a Gyógynövények Királyának hatékony segítségével!!!
Csodálatos helyeken jársz és csodálatos emberek vesznek körül…
Annak a kilóméterkőnek komoly történelme lehet…kíváncsivá tett.
Az utolsó kép egyszerűen lenyűgözött!
Nagyon várom a szombatot!
További szép utat!
Hajrá Laci!
Ez már a célegyenes!
Ilyenkor kellenek a hajrához a rejtett tartalékok… de azt hiszem ennyi idő alatt kialakult már a gyakorlat – a rutin. Már csak a cél lebeg a szem előtt…
Volt olyan nap amikor 50Km-t tettél meg – HIHETETLEN TELJESÍTMÉNY! (Megérkezett a rossz idő, a szembe szél után a hátszél…
Nagyon szép helyen jársz.
Gyönyörű képeket mutattál nekünk – köszönjük!
100 Km – hát ez már “gyorsan”, “könnyen” meg lesz!
Mosolyogj! Hamarosan készül a cél fotó!
DE hogy is lehetne egy ekkora utat egy célfotóba sűríteni?
Hogyan lehetne megmutatni – az utadat egy pár fotóban?
Hogyan lehetne elmesélni az élményeidet – olyanoknak akik nem voltak ott – akik még nem tettek meg ekkora utat – mint te – sem fizikailag – sem lelkileg?
Nagyon kíváncsi vagyok – mit és hogyan tudsz mondani az utadról!
Remélem lesz rá elég időnk, hogy meghallgassunk… ha egyszerre nem, akkor majd többször…
Szimpátiából megnéztem a The Way Back című filmet. Együttérzésem mindenkinek a hosszú utakon!
Egyáltalán nem akarom elbagatellizálni… tudom, hogy én egyszerűen nem lennék képes ilyen túrákra, akárhányszor is játszottam már el a gondolattal. Mit is jelent az, hogy fejben jó vagyok? Hogy jól el tudom képzelni, aztán jól nem csinálom meg?
Alapos leckéket kapunk kitartásból, példamutatásból, célkitűzésből… pontosabban: célmegvalósításból.
Hol is az a mandala?
Blogodat olvasva rájöttem, hogy a kommunikáció nem másokkal nehéz, hanem leginkább magunkkal. Most volt időtök egymásra!
Pár gondolat a mi túránkról:
http://dxnkave.hu/blog-2012-05-27-El_Csobanc
Nagyon várunk már!