Először is szeretném megköszönni azt a rengeteg biztatást, amit tőletek kapok, habár ez nagyon megnehezíti a helyzetem: nem adhatom fel. Ez amúgy a fejemben meg sem fordult, a lábaimban, a derekamban és a vállaimban annál inkább.
A biztatás mellett támogatni leginkább a személyes pontértéketek növelésével tudtok 
Egy gyors versenykiírás: a májusban legtöbb személyes PV-t elérő DXN tag megkapja az úton velem együtt tartó kagylómat. Ha van igény további Camino-s ereklyéimre, várom a javaslatokat, a kvalifikációs feltételt hozzá majd kitalálom.
Na de nézzük a második napot.
Az út a terepviszonyok miatt az első naphoz képest könnyű sétának is tünhetett volna, ha nem szakad majdnem végig az eső. Az esővel a gond csak az volt, hogy a talaj felázott, óriási sarat, tócsákat generálva. Továbbra is úgy látom, hogy a könnyű futócipő jó döntés volt, csak nem erre a napra. A nap felére a cipőm teljesen átázott, esélyem sem volt a szárazban gyaloglásra, így sikerült beszereznem az első két óriási vízhólyagom. A szerencse, hogy nem a talpamon van, hanem két oldalt a sarkam közelében.
A táv nagyon kimerített, amit kb. 1,5 km-el növeltem meg azzal, hogy egy kisvárosban eltévedtem.
Azt, hogy nagyon elfáradtam, valószínűleg eléggé látszódhatot rajtam, amire abból merek következtetni, hogy a panziós ahova betértem, megkérdezte, hogy fel tudom-e vinni a hátizsákom az első emeletre, vagy segítsen (az előző pelegrinonak nem tette fel ezt a kérdést).
Az ezt követő két órában próbáltam összeszedni magam a vacsorához, ami eléggé nehezen sikerült, de szükség volt rá mivel egész nap a DXN kiváló termékein kivül csak két banánt ettem.
Szia Laci!
Most végre én mondhatom: “Megtudod csinálni!”
Látom DXN turbó készlet az dukál. Kívánok kitartást, erőt és egész-s-éget az úthoz!!!
Mire haza érkezel, annyian fognak csatlakozni kintről hogy folytathatjuk az utat Szibériával
Üdv,
Tomi
Gyönyörű helyeken jársz!
Szerintem Te vagy az első ember a Földön, aki hanyatt legelő lovakat tudott megörökíteni.
Gratulálok!
Már csak 790 km?
A nehezén túl vagy, ez már menni fog!
Szamarak majd juhok, később pónik. Figyeld meg jönnek majd a lovak és a végén lesznek még táltosok is…
Más: A tervünk alakul, mert annyian jelezték, hogy velünk tartanak Miattad, hogy áttettük szombatra. Így 26.-án szombaton reggel 7.30-kor indul a túra a Balaton-Felvidéken. A cél, hogy végig csináljunk egy napodat azaz 30 km-t. Aki kedvet érez írjon és jöjjön!
We organize a walking tour on May 26 on the next Lake Balaton. Our goal is to do Laci’s one day – walk 30 km. Write and come!
Szöveg hamarosan… Megértem!
Go!
Látom kaptál esőt is rendesen.
Nyomás alatt edződik a gyémánt!
Szushi készítés közben gondolok rad es nagyon szurkolok.
Kitartást
Robi
„Menő” ez a borosta. Hej, de megnéznélek szakállasan is!
“Az egyedül kirándulás másfajta terápiát nyújt, mint a csoportos. Ha barátokkal vagy családdal van az ember, akkor alkalmazkodik a többiek ritmusához, gondolatait alárendeli a társalgásnak. Egyedül sokkal eredetibb az élmény. A gyaloglás felveszi annak a ritmusát, ami az ember fejében lejátszódik. Még jobb, ha olyan helyen jársz, ahol még soha nem voltál azelőtt. Távol a kedves helyek befolyásától a gondolatok teljesen váratlanul pattannak ki a semmiből, szabadon cikázhatnak gondok, ambíciók, aggodalmak és szerelmek között. Kulcsfontosságú, múltbéli jelenetek hívatlanul újra fókuszba kerülnek. Erős érzelmek futnak végig rajtad újból, majd egyszerre csak anélkül, hogy észrevennéd, ott állsz a világ tetején.”
(Pete McCarthy)
Laci, eddig is tiszteltelek, és most már már biztosan megcsinálod. Nagyon sokan szurkolunk érted, küldjük az erőt, bár úgy gondolom az Erő Veled van
Ez egy csodálatos élmény lesz, és köszönjük, hogy megosztod velünk, persze a gyaloglást Neked kell megcsinálnod.