El Camino

Gyönyörű szikrázó napsütés, szélcsend. Több mint 50 km. Ma csak képek és videók.

A mai nap az előző napokhoz képest egy rövid séta volt.

Nagyon rosszul aludtam. A lábaim, elsősorban a talpaim, hajnalig sajogtak jelezvén az 50 km eredményét. Későn és fáradtan indultam.

Astorga nekem a legszebb hely az eddigi út során. A nap rövid városnézéssel indult, ahol legnagyobb meglepetésemre két ismerős lengyel zarándokkal találkoztam. Ők hogy lehetnek itt, mikor én ilyen napi adagolással nyomon? Látszott rajtuk, hogy ők is meglepődtek, hogy kerülők én ide.

Astorga után nem sokkal egy csodálatos kis kápolna került az utamba. Egy idős bácsi vigyázta, a bejáratnál a falakon nagyon régi fényképek sorakoztak. Megérintett a hely hangulata, kicsit el is időztem.

Ma emelkedős nap volt. Kb. 1500 m magasra hozott az út. Érdekes ezt már meg sem éreztem. Azért döntöttem a rövidebb táv miatt, mert a szállás bizonytalan lett volna (mármint szabad férőhely szempontjából), másrészt a zarándoknak vannak egyéb teendői is a gyaloglás mellett. Az elmúlt napok kilométerei után mosásra nem mindig volt időm és erőm, így már időszerű (vagy inkább halaszthatatlan) volt egy nagymosás.

Az esti vacsoránál ismét összefutottam lengyel ismerőseimmel. Az asztalukhoz invitáltak és egy nagyot beszélgettünk. Az egyikük 27 éves, a nagybátyja pedig 43. Kiderült, nekik is annyi idejük van mint nekem és ők még keményebben nyomják. A napi csúcsuk 60 km. Jót beszélgettünk, megadtam a blogom címét, várom a kommentjüket.

Ma időben elindultam és a napfelkelte gyönyörű volt a hegyekben. Kb. 10 km gyaloglás után az erdei ösvényen nagy szemű érett cseresznyét árultak. Azt reggeliztem.

Lefelé az út sajnos sokkal nehezebb volt a nagy kövekkel teletűzdelt talaj miatt. Nagyon megviselte ez a kihívás a lábaimat és ilyenkor a sérülés veszély is fokozott, így az óvatosság nem árt. Egy biztos, a futócipő nem erre a terepre való.

Ahogy a hőségben az országúton gyalogoltam az úttól kicsit bentebb észrevettem egy vendéglátóipari egységet (lent fotó is van róla) és igaz, hogy nem volt ott senki, de mivel a kapu nyitva volt, elindultam befelé. Már majdnem az épületnél voltam, amikor egy jól megtermett német juhász kutya rontott rám. Nem tudtam mást tenni, mint a botomat magam elé tenni és elkezdtem hátrálni. A gazdája nem kapkodta el az érkezését és határozottan hívogatni kezdte, ami a kutyát nem igazán hatotta meg. Mutogatta nekem is, hogy tegyem le a botot, de úgy voltam vele, tegye le az, aki előtt nincs másfél méterre egy ekkora kutya. Nagy nehezen sikerült visszahívnia Rexet, mert, hogy így hívták a jámbor állatot, amikor már majdnem az útig hátráltam. Óriási elnézések közepette meghívott egy üdítőre, annak ellenére, hogy zárva voltak. Kivételesen tudott angolul, így egy kicsit beszélgettünk is.

Délután kicsit belassultam. Találtam egy hangulatos kert-helységet, ahol nagyon gyors volt a net. Feltöltöttem a tegnapi képeimet, szállást foglaltam Compostelába. Pillanatok alatt elrepült több mint egy óra és nekem még nagyon sok volt hátra.

Az időjárásra nem lehetett panaszom. Nem tudom mennyire látszik a képen, de a hőmérő 37 fokot mutatott.