Ezek ellenére jól ébredtem és csak az volt lehangoló, hogy az első 11 km Burgoson keresztül, nagyrészt ipartelepeken, bérházak között vezetett. A vége azért mindenért kárpótolt, a történelmi városrész csodálatos.

A nap további része árnyékmentes, óriási szántóföldek mellett vezetett. 34 km-nél egy mesebeli zarándokszálláson, a puszta közepén, abba hagyhattam volna a napot. Még egy szabad ágy volt a 12-ből, viszont nem volt áram és étkezési lehetőség sem. Negyed óra gondolkodás után úgy döntöttem egy utolsó, titkos energia raktáram megnyitásával neki vágok a következő 6 km-nek. A fő ok az volt, hogy úgy ítéltem meg, hogy az egész nap addig összesen elfogyasztott egy banán és két narancs nem biztos, hogy elég lesz ekkora terhelés esetén. Ha van konyha, vagy van nálam élelem, biztosan maradok, mert a hely több mint idilli volt.

Nem bántam meg, hogy továbbmentem. Igaz a 6 km kegyetlen volt, de egy gyönyörű kis faluba érkeztem, ahol igaz, hogy sehol sem volt net, de legalább a harmadik fogadóban volt számomra egy szoba és a vacsora is kitűnő volt. Amúgy úgy tűnik nem híztam az út alatt, ezt mérleg híján abból tudom megítélni, hogy az övemen eddig soha nem használt lukakat kényszerülök igénybe venni.

[This post contains video, click to play]

Nagyon rosszul aludtam. A lábaim, elsősorban a talpaim, hajnalig sajogtak jelezvén az 50 km eredményét. Későn és fáradtan indultam.

Astorga nekem a legszebb hely az eddigi út során. A nap rövid városnézéssel indult, ahol legnagyobb meglepetésemre két ismerős lengyel zarándokkal találkoztam. Ők hogy lehetnek itt, mikor én ilyen napi adagolással nyomon? Látszott rajtuk, hogy ők is meglepődtek, hogy kerülők én ide.

Astorga után nem sokkal egy csodálatos kis kápolna került az utamba. Egy idős bácsi vigyázta, a bejáratnál a falakon nagyon régi fényképek sorakoztak. Megérintett a hely hangulata, kicsit el is időztem.

Ma emelkedős nap volt. Kb. 1500 m magasra hozott az út. Érdekes ezt már meg sem éreztem. Azért döntöttem a rövidebb táv miatt, mert a szállás bizonytalan lett volna (mármint szabad férőhely szempontjából), másrészt a zarándoknak vannak egyéb teendői is a gyaloglás mellett. Az elmúlt napok kilométerei után mosásra nem mindig volt időm és erőm, így már időszerű (vagy inkább halaszthatatlan) volt egy nagymosás.

Az esti vacsoránál ismét összefutottam lengyel ismerőseimmel. Az asztalukhoz invitáltak és egy nagyot beszélgettünk. Az egyikük 27 éves, a nagybátyja pedig 43. Kiderült, nekik is annyi idejük van mint nekem és ők még keményebben nyomják. A napi csúcsuk 60 km. Jót beszélgettünk, megadtam a blogom címét, várom a kommentjüket.

[This post contains video, click to play]

[This post contains video, click to play]

Más említésre méltó dolog nem történt, a szép, középkori történelmi falvak eltűntek, felváltották őket a tanyák, birtok központok. Biztos vagyok benne, hogy a friss marhatrágya illatát még napokig érezni fogom…

Több igény is érkezett, hogy pontosítsam a kagylóm versenykiírásának feltételeit. Tehát: az utamon végig kísérő fehér kagylómat az kapja, aki az alábbi két feltételnek együttesen megfelel:
1. A legtöbb személyes PV-t gyűjti május hónapban a hálózatomból (fontos, nem csak Magyarország számít!)
2. Június 1-én (csak ezen a napon!) a blogom DXN menüpontjába tesz egy bejegyzést a saját nevével és az elért PV értékkel.

Ha már a marketingnél járunk, még egy dolog. Itt a Caminón is egyre erősebb a marketing tevékenység. Az erdei ösvényeken fényképes hirdetőtáblákon kínálnak szállást, az útjelző kövekre színes szórólapok vannak kitéve, a falvak bejáratánál falragaszok, alul letéphető telefonszámmal, címmel. De mind ez semmi, ahhoz, ami többször is előfordult, hogy személyesen eléd jönnek (kerékpárral, kismotorral vagy éppen kocsival) és a kezedbe adják a szórólapjukat. A zarándokokért mindent…