A mai nap az előző napokhoz képest egy rövid séta volt.
Nagyon rosszul aludtam. A lábaim, elsősorban a talpaim, hajnalig sajogtak jelezvén az 50 km eredményét. Későn és fáradtan indultam.
Astorga nekem a legszebb hely az eddigi út során. A nap rövid városnézéssel indult, ahol legnagyobb meglepetésemre két ismerős lengyel zarándokkal találkoztam. Ők hogy lehetnek itt, mikor én ilyen napi adagolással nyomon? Látszott rajtuk, hogy ők is meglepődtek, hogy kerülők én ide.
Astorga után nem sokkal egy csodálatos kis kápolna került az utamba. Egy idős bácsi vigyázta, a bejáratnál a falakon nagyon régi fényképek sorakoztak. Megérintett a hely hangulata, kicsit el is időztem.
Ma emelkedős nap volt. Kb. 1500 m magasra hozott az út. Érdekes ezt már meg sem éreztem. Azért döntöttem a rövidebb táv miatt, mert a szállás bizonytalan lett volna (mármint szabad férőhely szempontjából), másrészt a zarándoknak vannak egyéb teendői is a gyaloglás mellett. Az elmúlt napok kilométerei után mosásra nem mindig volt időm és erőm, így már időszerű (vagy inkább halaszthatatlan) volt egy nagymosás.
Az esti vacsoránál ismét összefutottam lengyel ismerőseimmel. Az asztalukhoz invitáltak és egy nagyot beszélgettünk. Az egyikük 27 éves, a nagybátyja pedig 43. Kiderült, nekik is annyi idejük van mint nekem és ők még keményebben nyomják. A napi csúcsuk 60 km. Jót beszélgettünk, megadtam a blogom címét, várom a kommentjüket.
Kedves Laci!
Pihenj jól és gyűjtsd az erődet a további gyalogláshoz!
Nagyon szurkolunk! Figyeljük a híradásaidat.
Csak így tovább!!!!!!