Ma időben elindultam és a napfelkelte gyönyörű volt a hegyekben. Kb. 10 km gyaloglás után az erdei ösvényen nagy szemű érett cseresznyét árultak. Azt reggeliztem.
Lefelé az út sajnos sokkal nehezebb volt a nagy kövekkel teletűzdelt talaj miatt. Nagyon megviselte ez a kihívás a lábaimat és ilyenkor a sérülés veszély is fokozott, így az óvatosság nem árt. Egy biztos, a futócipő nem erre a terepre való.
Ahogy a hőségben az országúton gyalogoltam az úttól kicsit bentebb észrevettem egy vendéglátóipari egységet (lent fotó is van róla) és igaz, hogy nem volt ott senki, de mivel a kapu nyitva volt, elindultam befelé. Már majdnem az épületnél voltam, amikor egy jól megtermett német juhász kutya rontott rám. Nem tudtam mást tenni, mint a botomat magam elé tenni és elkezdtem hátrálni. A gazdája nem kapkodta el az érkezését és határozottan hívogatni kezdte, ami a kutyát nem igazán hatotta meg. Mutogatta nekem is, hogy tegyem le a botot, de úgy voltam vele, tegye le az, aki előtt nincs másfél méterre egy ekkora kutya. Nagy nehezen sikerült visszahívnia Rexet, mert, hogy így hívták a jámbor állatot, amikor már majdnem az útig hátráltam. Óriási elnézések közepette meghívott egy üdítőre, annak ellenére, hogy zárva voltak. Kivételesen tudott angolul, így egy kicsit beszélgettünk is.
Délután kicsit belassultam. Találtam egy hangulatos kert-helységet, ahol nagyon gyors volt a net. Feltöltöttem a tegnapi képeimet, szállást foglaltam Compostelába. Pillanatok alatt elrepült több mint egy óra és nekem még nagyon sok volt hátra.
Az időjárásra nem lehetett panaszom. Nem tudom mennyire látszik a képen, de a hőmérő 37 fokot mutatott.
Van egy új esti programom: várom és olvasom a beszámolóidat! Persze gyakran napközben is “Rád nézek”, ha eszembe jutsz!Tudod, engem (is) megerősít az, ahogy mész előre az utadon és rovod a végtelen kilométereket! Haladsz előre, minden gyötrelmet, fájdalmat leküzdve, saját elhatározásból! Igazi példa vagy! Vigyázz magadra nagyon!!!
Ha valami nehezebben megy itthon, csak egy gondolat villan át rajtam: mi ez ahhoz képest, amit Laci csinál?! És már megy is minden, mint a karikacsapás
Legyen nagyon szép és a lábaidnak kíméletes utad!
( A nagymosást meg hagyd a francba!)
Szép tiszta a tekinteted barátom!
Buen camino!
Nem kellenek a szavak…a tekinteted elárul mindent.
Na most duplázd az adagod.
Szia Laci!
Gyönyörűek ezek a hegyek és az egész táj! Persze nekünk könnyű a képeket nézni, de ezt az utat végig gyalogolni…..! Hű az egészen más! A 16. napon madárfészkeket fényképeztél, ma pedig videó is volt a fészekkel! A legtrükkösebb mégis az ahol a saját árnyékod látszik az úton! Nemcsak elszánt zarándok, de jó fotós is vagy!
Mi is nagyon várjuk a tudósításaidat, amik lassan de biztosan bejönnek az interneten. A továbbiakhoz sok erőt kívánunk Neked! Sokat gondolunk Rád és küldjük az erőt!
Szia!
Azért az 50,4 és 44,5 km kicsit már-már zúzós nekem…:-)) hihetetlen vagy!!!
Nagyon-nagyon nem szeretek gyalogolni, de ezek után ezt is be kell vállalnom! Köszi! :-))
Tudom, hogy megcsinálod!!! (…ha távolról is, de követlek!!!)
Üdv.,
és további kellemes utat!
:-))
Már alig várom, hogy megtapasztaljam, hogy milyen élvezni a kilométereket. Szombat reggel indul a kis csapat, aki tiszteleg a tetted előtt és kipróbálja Önmagát is. Eddig is sokat gondoltunk Rád, de holnap…
Lehet, hogy már későn jutott eszembe, de arra gondoltam, hogy ha van nálad ganodermás fogkrém (és miért is ne lenne), akkor próbáld meg bekenni vele a hólyagot a lábadon. Persze lehet, hogy már be is gyógyult, akkor jó, de ha még nem, akkor még segíthet.
Szeretettel Zsuzsa