Ma nem sikerült a korai indulás. A talpam ismét nem volt elégedett a napi távval és ezt elég komoly fájdalommal jelezte egészen hajnali kettőig.
Az út viszont egyszerűen csodálatos volt. Nem tudom a képek és a videók mennyire adják át a táj szépségét, de megélni fantasztikus volt.
A kb. 800 méteres magasság emelkedés nem volt egyszerű feladat, de főleg így utólag megérte.
A nap végére megjelentek a végső visszaszámlálást jelző kilométerkövek. Már csak 152 km Santiago de Compostela.
Kedves Laci!
A kivételes teljesítményedhez
a kivételesen szép tájakon
a kivételes önbizalmad és
a kivételes akaratod adja
a kivételes erőt Neked!
Ehhez szívből gratulálunk!!!
Tőled tanultuk, hogy a legfontosabb a másolhatóság ill. a másolódás.
Kivételesen erre nem figyeltél a hófehér kőből faragott ZARÁNDOK SZOBORNÁL, mert kivételesen nem a bal, hanem a jobb kezedben tartod a vándorbotot. (kivételesen ez vicc volt, most lehet nevetni!)
Kivételesen szép estét kívánunk és még sok erőt a hátralévő kilóméterekhez!!!
Kedves Laci!
A szememet a táj-, lelkemet az épületek-, szívemet a pipacsmező melegítette fel…a kitartásodból pedig óriási energiát merítek.
Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az élménynek!
Vera (a faliújság szerkesztőjének) biztatása kísérjen utadon!
Kedves Laci!
Indulásod óta figyelemmel kísérem az utad, minden nap elolvasom a gondolataid és megnézem a képeket. Csodálom a kitartásod, az akaraterőd! Az 50km-es távnál a szavam is elakadt, mindig túlszárnyalod magad valamiben.
A legjobban mégis a mai napodon tett megjegyzésed tetszett:
“Már csak 152 km Santiago de Compostela.”
CSAK…
Ez olyan Lacis mondat, nagyon tetszett
Úgy látom a fotók alapján, hogy nem csak a kilométereket, hanem jó pár kilogrammot is magad mögött hagytál…
Kívánok Neked erre a “pár” km-re mindent, amire szükséged van vagy lesz!