Gyönyörű látvánnyal indult a mai nap. Nem tudom a képek mennyire tudják egy kicsit is visszaadni, hihetetlenül varázslatos látvány tárult a szemem elé. A napfelkelte előtti pillanatok, meg maga a napfelkelte is. Hosszú percekig lehetett benne gyönyörködni.
Így a vége felé többször felmerül a gondolat, hogyan tovább, mi legyen a következő? A listámon szereplő Kuala Lumpuri maraton még fejben is kicsit távol van (de meg lesz!), viszont itt az idő, hogy jövőre a Kinizsi 100-ast megcsináljam. Először sorkatona koromban a határőrségnél merült fel az ötlet, mert ugye ott a kondi meg volt. Heti három-négy alkalommal voltam beosztva hajnali nyomsávellenőrzésre, ami alkalmanként 22 kilométert jelentett. Aztán valahogy elfelejtődött. Ha kedved van velem tartani, jövő májusban szánj rá egy napot, ugyanis a szabály egyszerű, 24 óra alatt 100 kilométert kell legyalogolni. Bővebben itt olvashatsz róla: http://www.kinizsi.org/k100/k100_informaciok.html de ha rákeresel, jó néhány blog is megosztja az ott szerzett élményeket. Én ott leszek, várom a jelentkezőket!
Most, hogy kisebbek a távok, több időm van és ismét megnéztem egyik kedvenc TED videómat (http://www.dxnmlm.com/2011/08/my-favorite-ted-videos/ ) William Ury-tól, a The walk from “no” to “yes” (magyar felirattal is elérhető), ami egy másik útról is szól, a Biblai Ábrahám útjáról. Ez az út a törökországi Urfából, Ábrahám szülőhelyétől az izraeli Hebronig, ahol eltemették tart. Ma sajnos nem igazán biztonságos területeken visz át ( pl. Szíria), de kit tudja, talán néhány év múlva, majd onnan blogolhatok. Ha érdekel Ábrahám útja, itt olvashatsz róla bővebben: http://www.abrahampath.org/about.php
