Ez a nap a korlátaim próbálgatásáról szólt. A táj nem volt különösebben magával ragadó. Szántóföldek és javarészt zajos autóutak mellett vezetett. Már 35 km körül egy kis faluban kedvem lett volna a napot bezárni, de már nem volt hely a zarándokszálláson és a helyi hostel is tele volt.
Az ismerős arcok is eltűntek, hiszen azokkal, akikkel az első héten nagyrészt kerülgettük egymást, már nem jönnek ekkora távot, velük nem találkozom már útközben többet. 30 km-nél búcsúztam el egy brazil zarándoktól, akivel az elmúlt napokban többször is összefutottunk.
Úgy voltam vele, hogy a hőség és az árnyékmentesség ellenére a következő 3 kilométert valahogy csak kibírom. Kibírtam. Viszont ott se volt szállás. Ennek az oka, hogy a zarándokok korán kelnek, mint ahogy én is, viszont jóval kevesebbet mennek így általában délután egy, maximum két órára mindenki befejezi. Amikor én fél négy körül megjelenek, már sokkal nehezebb szállást találni. Tehát kissé (nagyon) letörve, nekiláttam a tűző napon, a forró aszfalton, a következő 6 km-nek. Kb. 2 km múlva egy ezüst színű Seat fékezett mellettem. A zarándokszállás recepciósa volt. Burgosba ment. Megkérdezte elvigyen-e. Érdekes meg se fordult a fejemben, hogy ne gyalog tegyem meg a távot, pedig így utólag, micsoda 4 km következett. Nagyrészt a Burgosi sportrepülőteret kellett megkerülnöm a még mindig tűző napon, a forró betonon. Na de megérkeztem, és ez a lényeg.
Húúú basszus…feltetted a lécet rendesen… :)))
Buen camino pelegrino!
Hát, gratulálok, Laci, ez óriási teljesítmény! Külön örülök, hogy egy kicsit én is hozzájárulhattam ehhez a tempóhoz, mert biztos sokkal jobban bírta a lábad. Továbbra is használd bőven a vazelint, ne sajnáld! És ügyelj rá, hogy lehetőleg mindig maradjon száraz a zoknid, az is fontos! Akár cseréld napközben is. Üdv.: Ria
Csodálatos helyeken jársz Laci!
Ha egyedül tartanád a június 2-i szemináriumot, akkor is kevés lenne az idő az élménybeszámolókra!
A hétvégi Bánhidi tréningen sokat emlegettünk. Természetesen jó értelemben!
Nagyon hasznos volt a prezentációs tréning, izzasztó, de szuper volt a hangulat.
Kitartást, jó utat kíván és külön is üdvözöl a 4-es csapat: Erzsi, Imi, Zsolt és én.
Sokat olvastam erről az útról…
Több ismerősöm is végig csinálta…
DE EZT A KOMMANDÓS VERZIÓT EGYIKÜK SEM EMLÍTETTE!
Laci új értelmet adsz az El Camino-nak… az egyik képen már meg is jelentek a katonák, menetfelszereléssel…
Jaj, nagyon egyenetlen ez az út, és tele van buktatókkal!
Az ember csak cipeli a terhét, megy-megy a célja felé… néha emeli a tétet, mert kemény fából faragták… de a lelke vágyik a tanulságokra és az út szépségeire…
Már Dubai is megerősített abban, hogy NINCS LEHETETLEN.
Már ott is megtapasztaltam, hogy olyan EMBER vagy, amilyen Vezetőre mindig is vágytam.
Amikor még Dubaiban említetted, hogy elindulsz erre az útra, még inkább megerősített abban, hogy nagyon jó helyen vagyok.
Több könyvet is olvastam már korábban azoktól, akik végigmentek az úton. Tudom, hogy komoly kihívás. Eddig is felnéztem Rád, de most igazi példakép lettél! Biztos vagyok benne, hogy nem adod fel.
Minden nap többször is gondolok Rád és ha nem is mindig, de gyakran cserélnék Veled. Igen, tudom, az ÚTON mindenkinek jut hely!
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhetlek!
Ha nem lesz szállásod akkor hazáig jössz?
Óriási vagy Laci! Csak most olvastam végig az eddig megtett utat! Gratulálok! Így tovább!! Szurkolunk! Üdv.: Kriszta