Ma csak az időjárás változásai jelentették a változatosságot, a táj egyhangú, sík volt, búzamezők között. Volt, hogy három órán keresztül nem láttam senkit, csak a végtelen pusztát. Ezek az alkalmak tudják igazán megindítani az ember gondolatait…
Az időjárás nagyon változó volt, hol esett, hol szakadt, hol sütött a nap. A szél is gyakran viharos volt.
Épp jókor értem Carrión de los Condes főterére. Az ünnepi menet pont akkor vette kezdetét. Van egy hosszabb videóm is róla, de valamiért nem engedi feltölteni. Később még próbálkozom.
A zarándok szállással szerencsém volt, az érkezésem előtt telt be az alsó szint, így az emeleten ismét alsó ágy jutott.
Vacsoránál egy ausztrál jógaoktatóval beszélgettünk hosszasan. Ő jógás tempóban két hónap alatt csinálja meg a Caminót. Megadtam a blogom címét, várom a kommentjeit.
Abban a vízhólyagban nem látom a cérnát…
Buen camino
Minden elismerésem a Tied!
Megerősítesz abban, hogy igen, az úton végig kell menni! Csak annak jár minden, amit az úton lát, átél, megtapasztal, aki végig megy az úton.
A vízhólyag is az övé, a halálos fáradtság is, de a sok-sok csoda is, amivel gazdagodik az úton. Csak így együtt, szettben lehet hozzájutni.
Tudom, hogy Te nem adod fel! Igazi példakép vagy!
Téged érdemes követni!
Még sok-sok csodás élményt!
Szeretettel Zsuzsa